Családalapítás

A hiszti kezelésének kérdésköre kimeríthetetlen téma. Ki, hogyan, miért pont úgy oldja meg, és főként… nálunk az miért nem működik? Valószínű, hogy amelyik módszer beválik egy 8 hónaposnál, hatástalan egy 2 éves gyereknél. A régi időkben (ami nem is volt olyan vészesen régen) nem okozott gondot a helyes irány kijelölése, a hisztéria csírájában való elfojtása. Ha nem hatott a szép szó, jött egy pofon jobbról vagy balról, és máris tudtuk, hol a helyünk. Generációk nőttek fel így, és csak attól, hogy néha kaptak egy sallert, nem lett senkiből depressziós felnőtt. Régen a társadalom azért szólta meg az anyukát, ha nem nevelte meg a gyerekét (így vagy úgy), ma viszont elvárná mindenki, hogy csupán anyuci két gyönyörű szeméért a gyermekpalánta úgy viselkedjen, mint egy kisangyal. Hiszen ha ez nem így van, akkor ott valami gond lehet… Fenéket! A gond maximum azok fejében létezik, akik ezt így gondolják. Aki nevelt már fel legalább egy gyereket, vagy éppen benne van ebben a csodá...

A minap sétáltunk az utcán, és velünk szembe jött egy anyuka, egyik kezével egy babakocsit próbált egyenes irányban tartani, a másik kezével a szőke loknis, 3-4 éves kislányát igyekezett megfogni, de ő újra és újra kibújt a féltő ujjak közül, mert szaladni akart. Hiába mondott bármit az édesanya, csak olaj volt a tűzre, a lányka hiszti-gyűjteménye minden elemét megmutatta: kiabált, sírt, rángatózott, trappolt, majd földre vetette magát, hogy aztán pillanatok alatt talpra álljon, és ismét futásnak eredjen. A babakocsi kicsúszott az anya kezéből, ahogy utána szaladt gyerekének. A babakocsi jobbra indult, ki az úttestre, a lányka balra szaladt. Anyuka ügyességére legyen mondva, megoldotta. Hamar elkapta (szinte egyszerre) a babakocsit, és a kislány kezét is. Aztán idegesen ugyan, de bősz magyarázkodásba kezdett a gyereknek, miért nem szabad ezt megtenni, és hogy üljön végre be a babakocsiba, ha így nem megy. Ekkor haladtunk el mellettük. Anyuka szemlesütve suttogóra fogta a dolgot, és lá...