A társadalom szerepe a gyereknevelésben
A minap sétáltunk az utcán, és velünk szembe jött egy anyuka, egyik kezével egy babakocsit próbált egyenes irányban tartani, a másik kezével a szőke loknis, 3-4 éves kislányát igyekezett megfogni, de ő újra és újra kibújt a féltő ujjak közül, mert szaladni akart. Hiába mondott bármit az édesanya, csak olaj volt a tűzre, a lányka hiszti-gyűjteménye minden elemét megmutatta: kiabált, sírt, rángatózott, trappolt, majd földre vetette magát, hogy aztán pillanatok alatt talpra álljon, és ismét futásnak eredjen. A babakocsi kicsúszott az anya kezéből, ahogy utána szaladt gyerekének. A babakocsi jobbra indult, ki az úttestre, a lányka balra szaladt. Anyuka ügyességére legyen mondva, megoldotta. Hamar elkapta (szinte egyszerre) a babakocsit, és a kislány kezét is. Aztán idegesen ugyan, de bősz magyarázkodásba kezdett a gyereknek, miért nem szabad ezt megtenni, és hogy üljön végre be a babakocsiba, ha így nem megy. Ekkor haladtunk el mellettük. Anyuka szemlesütve suttogóra fogta a dolgot, és lá...