Miért nem jön a baba?
Mivel nem vagyok orvos, ezért nem mennék bele a fizikai síkon lévő okokba. Lehet valamilyen betegség (nálam például így vették észre a pajzsmirigy alulműködést, ami gyógyszerrel tökéletesen helyreállítható), azonban ha az alapos kivizsgálás után nem találnak magyarázatot arra, miért nem érkezik meg a várva várt kisbaba, akkor jöhet a többi vizsgálat, ami arra késztet, hogy befelé is figyeljünk. Tényleg akarjuk azt a gyereket? A párunk is akarja? Nincsenek irreálisan nagy félelmeink Vele kapcsolatban, ami gátolhatja a sikeres fogantatást?
Nem akarjuk túl görcsösen? Dehogynem! Vágnám rá én is dühösen, mikor már hónapok óta csak a kontroll csíkot bámulom a tesztlapon. De valahogyan akkor is le kell nyugodni egy kicsit, különben valószínű csak rontunk a helyzeten. Én azt mondom, tombold ki magad, sírj, ha jönnek a könnyek, aztán gondold végig, mennyire tudod feszegetni a saját határaidat, mi az, ami még belefér. Adj időt magadnak, adj időt a babádnak!
Azt olvastam valamelyik nap, hogy a babák el tudják dönteni, mikor akarnak megérkezni erre a földre. (Nem, nem most hallom ezt először, de minden új értelmet nyer akkor, ha olyan élethelyzetbe kerülök, amikor szükségem van ezekre az információkra.) Szóval hiába akarom én most azonnal, ha ő nem akarja. Ez főleg azoknak a nőknek (és persze férfiaknak) lehet idegőrlő, akik megszokták már életük során, hogy minden úgy, és akkor történik, amikor ők akarják. Hozzám nem volt ilyen kegyes az élet - bár szerintem elég szerencsésnek mondhatom magam -, ellenben megáldott a türelmetlenséggel, amivel ugyanúgy meg kell küzdeni…
Nem kell ahhoz semmiben sem hinned, hogy tudj beszélni a leendő gyerekeddel/gyerekeiddel. Olyan ez, mint mikor csak úgy énekelsz az üres lakásban. Vagy mikor fennhangon megbeszéled magaddal, mikor mit fogsz csinálni. Esetleg mikor a macskához/kutyához beszélsz. Ha innen nézzük (és ne érts félre, nem a kutya-macska a lényeg), miért ne beszélhetnél konkrétan a gyerekedhez, akitől azt várod, hogy minél hamarabb megfoganjon, és növekedjen benned, hogy aztán világra hozhasd?
Mondd el neki, mit szeretnétek, mesélj az életetekről (bár én úgy hiszem, lát mindent, de jó, ha megerősíted). Mondd el, mennyire szeretnétek, ha már itt lenne. Mindent mondj el neki, ami eszedbe jut vele kapcsolatban. Félsz a szüléstől? Mesélj róla! Beszéld ki magadból az érzéseket!
Ez amúgy szerintem akkor is működik, ha már a pocakodban lesz a babád. Hiszen a babád veled együtt él át mindent.
De ez csak az egyik fele az egésznek! Amennyiben picit ráhangolódsz erre, talán megérzed, mit válaszol a gyermeked. Igazából annak tituláljuk ezt, aminek akarjuk. A megérzések valamitől léteznek, valamitől működnek általában.
Lehet azt sugallja feléd, hogy egy bizonyos év, bizonyos hónapjában szeretne megszületni, és arra vár. Vagy még nincsenek meg azok a körülmények, nem teremtettétek meg azokat a feltételeket, amik meg kell, hogy legyenek, mire ő világra jön. Nem biztos, hogy az anyagiakon múlik. Sőt, általában nem azon múlik…
Én úgy gondolom, fontos a pénz, de egy gyereknél a szeretet, a támogatás, az odafigyelés, az, hogy felkészítsük a nagybetűs életre, arra, hogy meg tudjon állni a saját lábán, hogy boldog, magabiztos, jólelkű, az életét, munkáját szerető felnőtt legyen, sokkal fontosabb! Át kell tudnunk adni azt a tudást, melyekkel rendelkezünk, s amelyek segítségével ő megteremtheti a saját életét. Hiszen tőlünk, szülőktől fogja venni a mintát. Tőlünk lesi el, Anya és Apa mit csinál otthon, hogyan osztják meg a feladatokat, hogyan fejezik ki egymás iránt az érzéseiket, hogyan viselkednek bizonyos helyzetekben. Mi leszünk a minta.
Szóval nem csak az a lényeg, hogy mi mit akarunk, hanem az is meghatározó, mit akar a babánk.
Nem akarok reklámozni, de találtam egy oldalt, ha valakinek roppant mód nem sikerül a teherbe esés, akkor esetleg ez segíthet: írd be a keresőbe, hogy spirituális anya.
Egészséges babaáldást kívánok Neked! :-)
Nem akarjuk túl görcsösen? Dehogynem! Vágnám rá én is dühösen, mikor már hónapok óta csak a kontroll csíkot bámulom a tesztlapon. De valahogyan akkor is le kell nyugodni egy kicsit, különben valószínű csak rontunk a helyzeten. Én azt mondom, tombold ki magad, sírj, ha jönnek a könnyek, aztán gondold végig, mennyire tudod feszegetni a saját határaidat, mi az, ami még belefér. Adj időt magadnak, adj időt a babádnak!
Azt olvastam valamelyik nap, hogy a babák el tudják dönteni, mikor akarnak megérkezni erre a földre. (Nem, nem most hallom ezt először, de minden új értelmet nyer akkor, ha olyan élethelyzetbe kerülök, amikor szükségem van ezekre az információkra.) Szóval hiába akarom én most azonnal, ha ő nem akarja. Ez főleg azoknak a nőknek (és persze férfiaknak) lehet idegőrlő, akik megszokták már életük során, hogy minden úgy, és akkor történik, amikor ők akarják. Hozzám nem volt ilyen kegyes az élet - bár szerintem elég szerencsésnek mondhatom magam -, ellenben megáldott a türelmetlenséggel, amivel ugyanúgy meg kell küzdeni…
Nem kell ahhoz semmiben sem hinned, hogy tudj beszélni a leendő gyerekeddel/gyerekeiddel. Olyan ez, mint mikor csak úgy énekelsz az üres lakásban. Vagy mikor fennhangon megbeszéled magaddal, mikor mit fogsz csinálni. Esetleg mikor a macskához/kutyához beszélsz. Ha innen nézzük (és ne érts félre, nem a kutya-macska a lényeg), miért ne beszélhetnél konkrétan a gyerekedhez, akitől azt várod, hogy minél hamarabb megfoganjon, és növekedjen benned, hogy aztán világra hozhasd?
Mondd el neki, mit szeretnétek, mesélj az életetekről (bár én úgy hiszem, lát mindent, de jó, ha megerősíted). Mondd el, mennyire szeretnétek, ha már itt lenne. Mindent mondj el neki, ami eszedbe jut vele kapcsolatban. Félsz a szüléstől? Mesélj róla! Beszéld ki magadból az érzéseket!
Ez amúgy szerintem akkor is működik, ha már a pocakodban lesz a babád. Hiszen a babád veled együtt él át mindent.
De ez csak az egyik fele az egésznek! Amennyiben picit ráhangolódsz erre, talán megérzed, mit válaszol a gyermeked. Igazából annak tituláljuk ezt, aminek akarjuk. A megérzések valamitől léteznek, valamitől működnek általában.
Lehet azt sugallja feléd, hogy egy bizonyos év, bizonyos hónapjában szeretne megszületni, és arra vár. Vagy még nincsenek meg azok a körülmények, nem teremtettétek meg azokat a feltételeket, amik meg kell, hogy legyenek, mire ő világra jön. Nem biztos, hogy az anyagiakon múlik. Sőt, általában nem azon múlik…
Én úgy gondolom, fontos a pénz, de egy gyereknél a szeretet, a támogatás, az odafigyelés, az, hogy felkészítsük a nagybetűs életre, arra, hogy meg tudjon állni a saját lábán, hogy boldog, magabiztos, jólelkű, az életét, munkáját szerető felnőtt legyen, sokkal fontosabb! Át kell tudnunk adni azt a tudást, melyekkel rendelkezünk, s amelyek segítségével ő megteremtheti a saját életét. Hiszen tőlünk, szülőktől fogja venni a mintát. Tőlünk lesi el, Anya és Apa mit csinál otthon, hogyan osztják meg a feladatokat, hogyan fejezik ki egymás iránt az érzéseiket, hogyan viselkednek bizonyos helyzetekben. Mi leszünk a minta.
Szóval nem csak az a lényeg, hogy mi mit akarunk, hanem az is meghatározó, mit akar a babánk.
Nem akarok reklámozni, de találtam egy oldalt, ha valakinek roppant mód nem sikerül a teherbe esés, akkor esetleg ez segíthet: írd be a keresőbe, hogy spirituális anya.
Egészséges babaáldást kívánok Neked! :-)
Ui.: Esetleg ha olyan a történeted, amit szívesen megosztanál másokkal ilyen-olyan okokból, akkor írd meg nekem a keresztneveddel együtt a hetesdori[kukac]gmail[pont]com e-mail címre, és lehet helyet kap a blogomban bejegyzés formájában!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése