2015. május 24., vasárnap

Várandósságom legszebb pillanatai

Nyilván, amikor először pillantottuk meg a két csíkot a teszten, de igazából akkor még semmit sem tudtunk az egészről, csak elképzeléseink voltak, milyen lesz majd. Akkor még nem gyötört félelem, pánik, rosszullét, fáradtság, stb.

Sok szép pillanatot/napot őrzök, mert az első három hónap elteltével (amikor máshoz sem volt kedvem – ha éppen otthon voltam –, csak elnyúlni az ágyon, és tévét nézni) belevetettük magunkat a mindennapokba. Főztünk, sütöttünk, befőztünk, blogoltunk, dolgoztunk, szedd magad akció keretében elmentünk epret szedni, meg sárgabarackot (egyiknél 5 hónapos várandós voltam, a másiknál 6 és fél). Kirándulni jártunk, kisebb hegyeket másztunk meg (ezt kizárólag a férjem kedvéért – és még mondja azt, hogy nem szeretem eléggé –, magamtól eszembe sem jutna).
A harmadik emeleten lakunk, lift nélkül, így a sport nem maradt ki az életemből. Legtöbbször friss gyümölcsökkel megpakolva jöttünk haza, akármerre is jártunk. A várandósság vége felé már nehezebben ment a lépcsőzés a nagy pocak miatt, ezért a lépcsőfordulóknál megálltam pihenni, és rendszerint magamba tömtem a gyümölcsöket. Mikor a férjem a keresésemre indult, hogy hol vagyok már, akkor mindig jót mosolygott, ahogy ott állok a lépcsőfordulóban, és jóízűen eszem a frissebbnél frissebb gyümölcsöket. Mit ne mondjak, nagyon jól esett az a sok finomság, a csokifüggőségem mintha nem is lett volna, felváltotta a rengeteg zöldség és a gyümölcs.

A legjobbat a végére hagytam. Akkor ugyan nem szerettem, de ma már másképpen látom. Az első három hónap letelte után azt vettem észre, hogy képes vagyok bármilyen érzelmes reklámon, filmen elbőgni magam. Volt olyan film, amit egyszerűen nem tudtam végignézni, mert csak folytak a könnyeim, és sírtam, és sírtam, és sírtam, mert túl sok volt az érzelem, és nem bírtam a terhet. A férjem ezen is jókat mosolygott, hogy „Csak nem ezen is? Jó, sírd csak ki magad…” „Ha-ha-ha, hát most is? Ezen miért? Na jó, semmi baj, gyere ide, sírd ki magad.” ?
Kicsit szégyelltem, ezért mikor együtt néztünk filmet, egy idő után már próbáltam magamban tartani, és hang nélkül szipogni, hogy ne vegye észre, de azt hiszitek, használt? Csak rosszabb lett, mert másodpercek múlva elementáris erővel tört ki belőlem a zokogás…
A párom szerint vicces jelenetek voltak. Örülök, hogy ő is jól szórakozott. ?

Neked mik voltak a legjobb élményeid/pillanataid a várandósság alatt? Írd meg nekem a keresztneveddel együtt a hetesdori[kukac]gmail[pont]com e-mail címre, és a legjobbak helyet kapnak a blogban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése